Idén újra a 400-as mezőnnyel vagyunk együtt  a versenyeken, ezért a rajtrács elejét rendre ők foglalják el. Amit még fontosnak tartok elmondani, hogy az idei Dunlop Trophy szabályzat megfelel az Alpok-Adria bajnokság szabályzatával ami megenged kisebb módosításokat a motoron. Viszont van egy Aprilia-kupa is a bajnokságon belül, ahol viszont standard motort ír elő a szabályzat. Számomra az Aprilia-kupa a mérvadó és ezzel együtt értékelnek a Dunlop Trophyban is.  (természetesen aki D.T-ban indul, azt nem értékelik az Aprilia-kupában). Ennyit a szabályokról...

Szóval április 5-én volt az első motoros nap ahol ki tudtam próbálni a motort. Ez volt idén az első motorra ülésem, 1 nappal a verseny előtt, és ekkor kellett bejáratni az új technikát. Tempót nem lehetett vele menni, de idénykezdetnek tökéletes volt.

Az első tempósabb köröket az időmérőn tudtam menni. Magam is meglepődtem a tavalyinál 6 másodperccel rosszabb idők láttán, de a szezonkezdetek általában így kezdődnek. (A Nagyok mondták ) Az időmérő alapján a 18. rajtkocka jutott a 27-ből (az első kilenc 400as motorral, 4-en pedig D.T. indulók voltak előttem).

A versenyre az eső is megérkezett és szépen elkezdte permetezni a pályát. Soha nem mentem még esőben, de még vizes pályán is csak 1x a brnoi pályán. Viszont ezzel a mezőny többsége így volt. Izgalomból nem volt hiány, senki nem tudta mi a jó ilyenkor, de külön felhívták a figyelmet, hogy vigyázunk egymásra.
A felvezető körre még jobban permetezni kezdett. Aztán elrajtoltunk... A rajtom pocsék volt, aztán pár másodperccel később a jobb oldalon a holttérben láttam egy bukósisakot ami felém közeledett, majd a következő pillanatban egy rántás éreztem a jobb karomon és félig leestem a motorról. Nem tudtam, h konkrétan mi történt, de megrázó élmény volt. Gyorsan behúzódtam belső ívre, hogy majd ott elfordulok szűk íven, de előttem egy román kolléga akkorát fékezett, hogy el is esett és kiütött még 2 embert. Premier-plánba néztem az eksönt, aztán elfordultam és láttam mindenki itt van aki számít az értékelésbe. 2 kanyarral később már piros zászlót lengettek... Más se hiányzott! 
Mint kiderült, a célegyenesben akivel összeakadtam, nagyot esett és mentő kellett hozzá. A cél végén akit a román srác kiütött, szintén mentő ment hozzá. De volt még egy bukás a hármas kanyarban, ami mögöttem történt ezért nem láthattam. Hát nem vigyáztunk magunkra...

A második rajt hasonlóan rosszul sikerült, de nem is érdekelt, a cél az volt, hogy elérjek a célig és pontokat szerezzek. Pár körig egy hármas bolyban mentem, az öcsémmel, ami aztán két fős lett és kialakult egy testvéri bújkálós motorozás. Előttünk senki, mögöttünk senki és egy röpke fejszámolás alapján dobogó közeli helyért ment a csata. Miután a 400asok leköröztek minket, úgy éreztem ez az utolsó körünk és mivel öcsém előttem volt kitaláltam, hogy az utolsó kanyar kigyorsításánál előzőm meg. Sikerült is, de a zászlós néni nem volt kint...volt még egy kör. És hát 1x volt budán kutyavásár... Nem sikerült az utolsó kigyorsításon újra megelőzni és 0,049 hátránnyal elbuktam a csatát.

Dunlop Trophyban 1) Galbács Máté
                                   2) Ráski Róbert
                                   3) Pendl András

Aprilia Kupában 1) Ráski Róbert
                              2) Biel Zsolt
                              3) Biel Richárd

Örültünk, hogy vége lett a versenynek és értékes pontokat gyűjtöttünk be.

Külön köszönöm a támogatóimnak a segítséget és köszönjük mindenkinek aki kint volt a ringen és szétáztatták magukat, hogy nekünk drukkoljanak.

Rich #16